Digitális korszakváltás: esélyek és veszélyek

Lerövidült globális értékláncok, megváltozott értékfogalom és demokratikus innováció – csak néhány a digitalizáció hatásai közül, melyek alapvetően formálják át a gazdasági élet eddig alapvetőnek tartott fundamentumait. A Joint Venture Üzleti Szövetség Vállalatvezetői Fórumának meghívott előadója ezúttal Cséfalvay Zoltán professzor, Magyarország OECD és UNESCO melletti Állandó Képviseletének Nagykövete volt.

Az elmúlt két-három évtized legmeghatározóbb gazdasági folyamata a globalizáció volt. Ennek folyományaként az egész világot átölelő, roppant hosszú termelési értékláncok kerültek kiépítésre, az egyes termelési ágazatok és a hozzájuk kapcsolódó munkaerő földrajzi értelemben véve is jól meghatározható irányokba mozgott, a folyamat egyeduralkodó alakítói kivétel nélkül a legnagyobb vállalatok voltak. A digitális korszakváltás egyik leglátványosabb hatása ezeknek az értékláncoknak a megváltozásában jelentkezik. Minél inkább a digitális technológia felé mozdul el az értékteremtés, annál kevésbé köthető egy-egy tevékenység, lánc, vagy épp cég konkrét földrajzi helyhez. A nagyvállalatok dominanciája visszaszorulóban van, ma már egy magyar startup előtt is nyitva áll a lehetőség, hogy rövid időn belül nemzetközi értékláncot építsen fel, az akár helyi, akár globális értelemben vett piacra lépés követelményei lényegesen alacsonyabb szintre kerültek.

Cséfalvay professzor szerint nem könnyű lekövetni ezeket a változásokat, hiszen nagyon gyorsan történnek, gyakran egymással párhuzamosan és egymásra is hatva, de a legfontosabbakként az új technológiákban rejlő potenciált, gazdaságszervezési elveket, fogyasztási mintákat illetve gazdasági mechanizmusokat nevezte meg. A robotizáció hatásainak szemléltetésére az Adidas Speedfactory példáját említette meg. A népszerű sportmárka a németországi Ansbachban építette fel korszakalkotó gyárát, amiben mindössze 160 szakértő felügyelete alatt teljes mértékben robotok készítik a cég cipőit, csaknem kétszer akkora gyártókapacitást realizálva itt, mint a vállalat ázsiai üzemeiben. Cséfalvay Zoltán ugyanakkor felhívta rá a figyelmet, hogy ez korántsem jelenti az évtizedek alatt keletre költöztetett munkahelyek visszatérését Európába, hiszen a példa is mutatja, milyen roppant alacsony munkahelyteremtő képességgel bírnak a legújabb generációs gyártási technológiák, ráadásul kifejezetten magasan kvalifikált személyzetre van csak szükségük. De megemlítette a teljes potenciálját még messze el nem érő 3D nyomtatást is, ami nem csak az egyedi, perszonalizált termelést forradalmasíthatja rövid időn belül, de a nagyipari termelésben is könnyen megjelenhet, radikálisan csökkentve az egyes termékek összetettségét, azaz egy napjainkban gyártott autó 3000 alkatrésze helyett a közeljövőben elég lehet mindössze 80 különböző elemet elkészíteni. Már napjainkban is kiválóan megfigyelhető folyamat, hogyan teszik ki egyre nagyobb részét az egyes termékek hozzáadott értékének a digitális megoldások, részarányuk a közeli jövőben is drasztikusan növekedni fog.

Mindezek persze csak kiragadott, látványos példák, a valóságban ezeknél lényegesen több és változatosabb technológiával kell számolni, illetve keresni az útját annak, hogy fokozatosan beillesszük ezeket a meglévő folyamatokba. Ahogy Cséfalvay Zoltán fogalmazott, „Az ipar 4.0 nem csodaszer, hanem a technológia alkotó ötvözése a gyártásban. Rengeteg összetevője van, melyeket nem lehet egyik napról a másikra alkalmazni, kell a segítség az optimalizálás lehetőségeinek megtalálásában.” Ezt a segítséget elmondása szerint csak egy jól működő partneri ökoszisztéma adhatja meg, melynek a nagyvállalatok éppúgy részei, mint a startupok, az egyetemek, a kutatóintézetek, a gyártók és a szolgáltatók.

Nem szabad elfeledkezni az új fogyasztási mintákról, illetve az ezekre épülő új gazdaságszervezési modellekről sem. Számos olyat találunk ezek között, amivel már a hétköznapok során is találkozhattunk, például az Uber vagy az AirBnB kapcsán a sahring economyval, vagy a magánszemélyek közt elképesztő méretű adatbázisok segítségével közvetlen kapcsolatot kiépítő platform gazdasággal. Közös jellemzőjük, hogy egyre inkább háttérbe szorítják a hagyományos közvetítőket, azaz a vállalkozásokat, melyek így már nem feltétlenül csak egymással, hanem a magánszemélyekkel is rivalizálnak.

Mindezek eredményeképpen egyértelmű folyamatok figyelhetők meg az alapvető gazdasági mechanizmusokban is. A tulajdon helyett egyre inkább előtérbe kerül a használat, ezzel párhuzamosan pedig sok esetben már háttérbe szorul maga a termék is, egyre inkább szolgáltatást keresnek a fogyasztók. A termelés hatékonyságának növelése helyett a piaci hatékonyság került előtérbe, a vállalatok mellett pedig egyre hangsúlyosabban jelennek meg a már említett platformok is. Ez persze nem jelenti azt, hogy a klasszikus vállalatok ideje leáldozott, mindössze drasztikusan átalakul az a közeg, amiben működniük kell. Ezek a változások azonban nem feltétlenül negatívak, a lerövidült értékláncok illetve az alacsony belépési korlát együttesen egy roppant innovatív közeget hoznak létre. Azáltal, hogy egy jó ötlet és egy működőképes üzleti modell birtokában lényegében bárki sikeresen megjelenhet a piacon, tömegével jelennek meg a technológiai és üzleti újdonságok. Az eddigi elitista, azaz a legnagyobb piaci szereplők kutatólaborjaiban, fejlesztési központjaiban zajló innovációs közeg helyére egy lényegesen demokratikusabb lép, ami a történelemben minden egyes nagy fellendülési időszak egyik legfontosabb előfeltétele volt. „A digitalizáció éppen egy ilyen nagy fellendülést hozhat el. Jóval mélyebb ez a változás, mint amit egy-egy megjelenő hír sugall. Olyan változások zajlanak most a szemünk előtt, amik alapvetően határozzák meg a jövő gazdasági folyamatait és a gazdaság szerkezetét.” – fogalmaz Cséfalvay professzor.

Készítette: Buzás Gábor, PR felelős

Rendezvényünk támogatója a Foxconn (PCE Paragon Solutions Kft.)