Az Egyesült Királyság EU-ból történő kiválása eddig példa nélkül álló esemény, rengeteg olyan vonzattal, melyek külön-külön is elképesztő dilemmákat szülnek. Az európai vámunió Brexit következtében történő részleges felbomlása csak egyike ezeknek, ami azonban nagyon érzékenyen fogja érinteni mindazokat, beleértve a magyar gazdaság azon szereplőit is, akik jelenleg export-import forgalmat bonyolítanak a szigetországgal. Ebből a szempontból az ír-északír határ kilépés utáni helyzetének rendezése az egyik legégetőbb szakmai kérdés, a politika mégsem foglalkozik még vele érdemben. Az Ír-sziget fizikai határvonallal történő kettévágása elképesztően összetett problémákat szül. Írország és az Unión kívülre kerülő Észak-Írország többek között gazdasági, infrastrukturális és logisztikai szempontból is hihetetlen mélységben összenőtt, a szétválasztás minden ésszerűségnek ellentmond, márpedig egy Brexit után ennek mindenképp be kell következnie, hiszen az sem reális forgatókönyv, hogy az EU közös vámhatárának egy pontján ellenőrzések nélküli szabad átjárás legyen.

A helyzetet tehát rendezni kell, ami kizárólag egy EU és Egyesült Királyság közti kereskedelmi egyezmény formájában képzelhető el, ami elméletben egyáltalán nem idegen az európai közösségtől, sőt. Az Unió a világ legtöbb szabadkereskedelmi megállapodásával rendelkezik, ami legutóbb éppen a Kanadával kötött egyezménnyel bővült, lényegében az áruk meghatározott köre mellett a szolgáltatások szabad áramlását is lehetővé teszi a két fél között. Éppen ennek a mintájára történő megállapodást szorgalmazna az Egyesült Királyság a Brexit utánra is, ám a megállapodás kilépésig történő aláírásának a realitása igen alacsony. Az augusztus 16-án benyújtott brit javaslat egy átmeneti, ideiglenes vámuniót vázol, mely alatt az Egyesült Királyság már önálló külgazdasági politikát folytat, ugyanakkor élvezi a közös európai piac előnyeit. A gyakorlatban ez az EU harmadik országokkal szemben alkalmazott vámtarifáitól való eltérést is lehetővé tenné, azaz hiába védené az államszövetség egyes termelési ágazatait például Kínából érkező termékekkel szemben úgynevezett dömpingvámokkal, amennyiben az Egyesült Királyság ettől eltekint, máris értelmét veszti az intézkedés, hiszen a Brit-szigeteken keresztül beléptetve az adott árut az teljes mértékben kijátszhatóvá válna.

Már ez az egyetlen példa is jól mutatja a tárgyaló felek előtt álló feladat összetettségét, valójában azonban bármilyen kompromisszum is születik, az árumozgás mindenképpen lényegesen nehezebbé válik a Brexit után. A közös vámhatár átrajzolása következtében visszatérnek a vámellenőrzések az EU és az egykor hozzá tartozó területek közé, az ezzel járó feladatokat pedig legfeljebb csak enyhítheti, de el nem törölheti semmilyen külkereskedelmi egyezmény. A vámkezelések száma az Egyesült Királyságban a jelenlegi négyszeresére, vagy akár ötszörösére nő, Dover esetén például, mely bejövő forgalmának 98 százaléka az Európai Unióból érkezik, hatalmas forgalmi torlódásra lehet számítani a napi 5 ezer kamion egyenként legkevesebb 20 percig tartó vizsgálata következtében, de az is jó kérdés, honnan termelik ki a szükséges szakképzett emberi erőforrást ezekhez a vizsgálatokhoz ilyen rövid idő alatt.

Ezek a problémák nem csak a briteket, és nem csak a velük közvetlenül szomszédos EU-tagállamokat terhelik majd. Egy az Egyesült Királyságban tevékenykedő cég magyar beszállítója, vagy onnan importtevékenységet folytató hazai vállalat legkevesebb 2 vámkezeléssel, minimum 1 nappal hosszabb fuvarozási idővel, magasabb egységnyi szállítmányra eső költségekkel kell számoljon, de az importáfa megfinanszírozása, vagy épp az export engedélyezési eljárások idő és bizonytalanságfaktora is csak tovább súlyosbítja a nem csekély pluszterheket. Nietsch Tamás szerint a legjobb, ha a legrosszabb forgatókönyvvel számolnak a hazai vállalatok. Idejekorán meg kell kezdeni a szükséges szakemberek képzését, amennyiben ilyennel még nem rendelkeznek, továbbá elemezni kell a forgalmat és mindenképp egyeztetni kell a jelenlegi partneri kör szándékairól is, hiszen az is elképzelhető, hogy annak tagjai éppenséggel kivonulással, vagy a tevékenység csökkentésével reagálnak a megváltozott körülményekre.