Lehet egy százalékkal több?
Lehet, de ez nem kizárólag a hazai gazdasági szféra teljesítményén múlik majd – összegezhetnénk a JVSZ Üzleti Szövetség (JVSZ) hetedik alkalommal megrendezett makrogazdasági konferenciájának tanulságát, mely a gazdasági növekedés és az innováció kapcsolatát boncolgatta az aktuális környezet tükrében.
Köszöntőjében a JVSZ elnöke, Tálos Péter hangsúlyozta, Magyarország gazdasága erősen exportfüggő, így alapvető hatással van rá szinte minden, ami a világgazdaságban történik. Szerencsére egyelőre bíztatóak a jelek, a meghatározó gazdaságok várakozáson felül növekednek, ugyanakkor rég nem volt ennyi politikai kockázat, mint manapság. Az észak-koreai nukleáris fenyegetés, az ennek kapcsán kibontakozó kereskedelmi háború, a gyakran az ésszerűtlenség határait súrolóan működő, a hosszú évek előkészítő munkája után a nemzetközi kereskedelmi egyezményeket felülvizsgáló Trump-kormányzat, illetve az európai pénzpiacokat fenyegető amerikai adóreform, vagy épp az egyre fenyegetőbb „hard-Brexit” igen törékennyé teszik a jelenlegi egyensúlyt.
Ezzel együtt minden adott, hogy a magyar gazdaságnak idén, és jövőre is jó éve legyen, a legnagyobb kihívás minden bizonnyal a tartósnak ígérkező munkaerőhiány lesz majd, legalábbis amíg a termeléstechnológia fejlődése miatt le nem csökken a munkaerő kereslet. Ebben az Ipar 4.0 stratégia komoly lehetőség lehet – vélte Tálos Péter, hozzátéve, hogy ez a program kulcsfontosságú lehet a magyar ipar számára, annak érdekében, hogy az a magasabb hozzáadott érték jellemezte termelés irányába mozduljon el.
Az anyagi előnyökön, a jóléten túlmutató jól-léthez a társadalmi és gazdasági haladáson át vezet az út, a fenntartható gazdasági fejlődés pedig jórészt a gyors technológiai fejlődésen, az innováción múlik – hangsúlyozta a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke. Az innováció tehát nem cél, hanem a gazdasági növekedés alapja, és így a jól-lét elérésének eszköze – mondta az NKFI Hivatal elnöke. Pálinkás József előadását itt letöltheti: INNOVÁCIÓ – NÖVEKEDÉS – JÓL-LÉT PDF (1 151 KB)
Mindenkiben felvetődik a kérdés, hogy valóban számíthatunk-e jól-létre. A „technológiai optimisták” úgy gondolják – elemezte Pálinkás József –, hogy az emberiség hatalmas áttörés előtt áll: forradalom várható az információtechnológiában, a gyártástechnológiában, a biotechnológiában; ma még beláthatatlanok a mesterséges intelligencia lehetőségei. Mások azonban felvetik, hogy számos újdonság – a számítógép, az internet, a széles sávú és a műholdas kommunikáció, a bio- és nanotechnológia – rendkívül értékes, de a vártnál kevésbé hat a termelékenységre – és így a növekedésre. Sokan tartanak attól, hogy az automatizálás megfosztja az embereket a munkától, és nagy egyenlőtlenségeket szül: ha a munkásokat robotok váltják fel, a munkás jövedelme a robot (a tőke) tulajdonosához vándorol át. Egy frappáns megfogalmazás szerint a gazdaságnak évszázadokon át „nem kellett magasra nyúlnia a gyümölcsért”, de a fák alsó ágai mára lecsupaszodtak, a kézenfekvő újítások, innovációk már megvalósultak. Hogyan válaszolhatunk tehát a jövő felsejlő kihívásaira? – tette fel a kérdést az NKFI Hivatal elnöke. A magasabban érő innovációs „gyümölcsöt” nagyobb erőfeszítéssel szakíthatjuk csak le: többet kell fordítani a nyitott és hatékony oktatásra, az élvonalbeli kutatásra és a valódi (jelentős pozitív változást hozó, nem marketingfogásként alkalmazott) innovációra. A közepesen fejlett országokban – így Magyarországon is – elsősorban a fejlesztésre, a növekedésre irányul majd az innováció. Ki kell dolgozni a munka- és a tőkejövedelem közötti megfelelő elosztás rendszerét – és ehhez is szükség van innovációra. Pálinkás József a következő időszak stratégiai feladatai közé sorolta a tudásbázisok, a tudás- és technológiatranszfer megvalósítását, fenntartását; a stabil intézményi és szabályozási környezet kialakítását; a stabil, átlátható, a kiválóságot és az eredményességet előtérbe állító finanszírozást; a fókuszpontok kijelölését a társadalmi és gazdásági igények, a húzóágazatok, a tudományterületi erősségek figyelembevételével. Kapacitásaink felmérése érdekében a kutató-fejlesztő intézményeknek „statisztikai feladatai” is vannak: a személyi, dologi és beruházási ráfordításokról pontos adatokat kell közölniük.
Ami pedig túlmutat a statisztikán: a K+F méréséről érdemes áttérni a KFI mérésére, a ráfordítások gazdasági eredményeinek követésére, hogy a ráfordítások tervezésékor figyelembe vehessék az eredményességet.
Dr. Vukovich Gabriella, a KSH elnöke a számok tükrében vizsgálta a közelmúlt gazdasági történéseit. Előadásában megerősítette Tálos Péter szavait, miszerint a világgazdaságot 2017 első félévében alapvetően a növekedés jellemezte. Az EU-ban átlagosan 2,2 százalékkal nőtt a GDP ez alatt az időszak alatt, ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy ennek éllovasai jellemzően a közép-kelet-európai országok voltak, míg a fejlett gazdaságok többnyire az átlag alatti növekedést produkáltak csupán. Magyarország ha nem is az élbolyban, de 8-ik helyen, 3,7 százalékos GDP növekedésével jóval átlag felett teljesített. Valamivel nagyobb időintervallumra visszatekintve elmondható, hogy lényegében 2013 második negyedévétől kezdve a hazai gazdaság növekedési pályán mozog, a GDP volumene 2016-ban 2005-höz viszonyítva 11, 2010-hez képest 12 százalékkal nőtt. Ennek forrása azonban az évek során átalakult, míg korábban a kifejezetten exportorientált, járműgyártásra alapozó ipar adta a növekedés meghatározó részét, addig idővel a gazdaság lényegében valamennyi területét érintő beruházások, később a háztartások fogyasztásának emelkedése is jelentős részhez jutottak a konjunktúrában. Utóbbi jelenségben egyértelműen szerepe van a reáljövedelmek, a vásárlóerő növekedésének is, ami a belső kereslet fellendülését hozta magával.
A beruházások szerepe a növekedésben már nem ennyire egységes, ám ez nem meglepő, hiszen jellemzően az uniós támogatásokhoz kötődnek. Ennek megfelelően 2013 és 2015 közötti aktív beruházási időszakot 2016-ban visszaesés követte, hiszen befejeződtek az uniós forrásokból finanszírozott fejlesztések, ez az alacsony bázis 2017 első felében 25 százalékos növekedést eredményezett. A GDP növekedésben általában meghatározó szerepet játszó külkereskedelem azonban ebben az időszakban negatív hatást gyakorolt a GDP változására, ahogy az import volumenbővülése meghaladta az exportét, részben éppen a beruházási aktivitás és a fogyasztás igényeinek kielégítése miatt. Az ipari termelésről szólva 2010 óta kismértékben eltolódott az alacsony hozzáadott értékkel bíró árutermelés irányába a gazdaság szerkezete, a magasabb hozzáadott értékkel bíró szolgáltatások rovására, ezzel együtt kisebb részarányuk ellenére is utóbbiak adták a növekedés jelentős részét 2017 első 6 hónapjában. Fontos lenne tehát a kutatás-fejlesztés felpörgetése, de a ráfordítások egyelőre messze vannak mind az uniós (3%), mind a hazai (1,8%) célkitűzésektől, 2016-ban a GDP 1,22 százalékát tette ki. Az erre szánt források 56%-át a vállalatok, 26%-át az állam, 17%-át külföldi tényezők (célzott uniós támogatások, anyavállalatok) finanszírozzák, ebből kifolyólag jellemzően a minél gyorsabban versenyelőnnyé kovácsolható fejlesztések élvezik a legnagyobb előnyt.
A munkaerőpiacot egyre inkább a hiány jellemzi, 2017 második negyedévében az adminisztratív szolgáltatás, az információ és kommunikáció, valamint az egészségügyi szolgáltatás nemzetgazdasági ágazatokban volt a legmagasabb (3,6-3,2%), de jelentősen nőtt az építőipar és a vendéglátás, szálláshely szolgáltatás munkaerőhiánya is. A problémát fokozza az elöregedő népesség, a munkaerőpiacra belépő fiatalok számának folyamatos csökkenése, amit csak részben tompít az emelkedő nyugdíjkorhatár.
Dr. Csorbai Hajnalka, az Opten Informatikai Kft. stratégiai igazgatója ugyancsak a tényadatokra támaszkodva igen változatos képet festett a hazai gazdaságról. Mint elmondta, csak a vállalkozások számát tekintve kifejezetten vállalkozó kedvű nép a magyar, Ausztriával összehasonlítva például 2-3 szorosa arányosan az itthon tevékenykedő cégek száma. A képet árnyalja azonban az „alvó” cégek elképesztően magas, 37 százalékos aránya, ami számokban kifejezve közel 210 ezer vállalkozást jelent.
A fluktuáció egyfelől segíti a fejlesztéseket, ugyanakkor túlzottan magas értékei kifejezetten veszélyesek is lehetnek, illetve bizonyos anomáliákra is rávilágíthatnak: az építőiparban és a vendéglátásban jellemzően a legmagasabb (20-22%), ami mögött rengeteg következmény nélküli csőd jelensége húzódik meg, gyerekcipőben járó gazdaság képét vetítve elénk, ami csaknem 3 évtizeddel a rendszerváltás után igencsak visszás.
Felhívta a figyelmet a külföldi és hazai tulajdonú cégek jellegzetességeire is, előbbiek gazdasági súlya annak ellenére óriási, hogy arányuk folyamatosan csökken, mára az 1 milliárd feletti árbevételű cégek 33 százalékát teszik csak ki, ezzel együtt a teljes hazai árbevétel felét adják, és a gazdasági szféra munkaerejének harmadát foglalkoztatják. Ugyancsak érdekes a fiatal és a piacon régebb óta jelenlévő cégek kérdése, mert bár mindkét csoport jellemzően jól teljesít, utóbbiak esetében az utódlás nem minden esetben megoldott, ráadásul ezek gazdasági súlya is jellemzően nagyobb, roppant veszélyes helyzetet teremtve.
Madár István, a Portfolio vezető elemzője alapvetően négy témakörbe csoportosítva vizsgálta a közelmúlt és jövő gazdasági kérdéseit. Mindenekelőtt hangsúlyozta, a világgazdaság mára elérte a válság előtti szintet, a stagnálás véget ért, a növekedési dinamika bíztató. A sokak által temetett globalizáció elmondása szerint köszöni, jól van, ugyanakkor nem egészen azt csinálja, amire anno kitalálták: a nemzetközi erőforrásmegosztás nyertesei korábban abszolút a fejlett piacok voltak, mára azonban egyértelműen a feltörekvő országok, így Kína vagy épp India a globalizáció nyertesei. A vesztesek pedig éppen a fejlett országok képzetlenebb, az alacsonyabb költségekkel versenyezni képtelen rétegei, akik jogosan érezhetik úgy, hogy saját közép- és felsőosztályaik elárulták őket. Ennek eredménye Madár István szerint meg is látszik a közelmúlt olyan jelenségein, mint Trump hatalomra kerülése, vagy épp a Brexit, aminek folyományaként a fejlett országok gazdaságpolitikáját a közeljövőben vélhetően a globalizáció ordas hibáinak kijavítása fogja meghatározni. Ez azonban korántsem jelenti az Európa-projekt végét illetve kudarcát, habár problémák bőven akadnak. Többségük forrása a nemzeti és az európai identitás ellentéte, s bár jelenleg a széteséstől kezdve az Európai Egyesült Államokig minden forgatókönyv elképzelhető, a hangulat inkább mérsékelten optimista.
A munkaerőhiányról szólva elmondta, hogy bár a probléma nem kizárólag Magyarországot sújtja, itt nagyon karakteresen jelentkezik. Az egyszerű kereslet-kínálat egyenlőtlenség helyett nálunk sokkal inkább az óriási földrajzi egyenlőtlenségek, illetve a nem megfelelő képzettséggel rendelkező potenciális munkaerő problémái is árnyalják. A gazdaság növekedési ütemét illetően Madár István úgy fogalmazott, azonnal lépni kell az ütem fenntartása, fokozása érdekében. A jelenlegi átlag feletti növekedés ugyanis számos egyedi tényezőnek köszönhető (bérnövekedés, EU-források), ezek közül pedig a ma legfontosabbnak tekinthető munkaerő-bővülés elfogy. Ráadásul a termelés bővüléséhez szükséges beruházási kapacitások és erőfeszítések jórészt hiányoznak, ezeket pedig addig kell pótolni, amíg rendelkezésre állnak a megfelelő erőforrások.
Tardos Gergely, az OTP Elemzési Központjának főosztályvezetője az ingatlanpiacról adott rövid áttekintést. Mint elmondta, az ingatlan jellemzően a legnagyobb értékű vagyontárgy mind a háztartások, mind a vállalatok számára is, ezért kereslete erősen ciklikus és hitelkínálat függő, hazánkban jellemzően 8 éves ciklusok alakulnak ki. Devizahitel esetén ráadásul árfolyamérzékeny is, bár ez jelenleg nincs a rendszerben, így nem befolyásolja a rendszert. Az árak legfőbb felhajtóerejét a jövedelem növekedése jelenti, így nagyon meghatározó a gazdaság teljesítőképessége is ebben a tekintetben. Az árak lényegében 2014 óta folyamatosan és gyorsan emelkednek, ráadásul mára eljutott arra a pontra, hogy meghaladja a költségek emelkedését, így egyre inkább megéri építeni. Ezt mutatja a kiadott építési engedélyek és az átadott lakások számának, illetve a jelzáloghitelek összegének – igaz még csak visszafogott – felívelése is.
A várakozások szerint a felívelés még tovább tarthat és van rá esély, hogy a leforduló kisebb legyen. Ez egyfelől az előző elhúzódó recessziónak, az alacsony eladósodottságnak, a folyamatos növekedésnek, az újrainduló hitelezésnek is köszönhető, ugyanakkor rosszabbak a demográfiai körülmények és a nem-konvencionális gazdaságpolitika tőkebevonzó képessége is kérdéses. Az OTP szakértője mindezzel együtt fokozatosan lassuló áremelkedésre számít a közeljövőben is, de kulcsfontosságú lesz ennek fenntarthatóságában az aktuális gazdaságpolitika is.
Kuti Ákos, az MKB Bank vezető elemzője előadásában a fintech cégek növekedésre gyakorolt hatásával foglalkozott. A sajátos jelenséget, az úgynevezett fintech forradalmat elmondása szerint a technológiai fejlődés mellett a szabályozói környezet és a demográfiai jellemzők változása hívta életre, alapvetően a megváltozott ügyféligények, illetve a hatékonyabb működés az ilyen cégek létrejöttének fő mozgatórugói. Ennek kapcsán két kezdeményezésről is szót ejtett, az első az MKB Fintechlab, ami kifejezetten startup cégek számára indított program, ami elsődlegesen egy mentoráló, inkubációs program, azonban számos járulékos extrával kiegészítve. A második a Tőkeportál, ami az első crowdfunding platform hazánkban, és mely elsődlegesen a KKV-knak kínál új forrásbevonási lehetőséget. Ez már csak azért is jelentős előrelépés lenne, mert a KKV-k gazdasági súlya ugyan jelentős, a szektor forrásbevonásának 80-85 százaléka bankhitelből származik – összehasonlításképp az USA-ban hasonló arányban a tőkepiacokról. Ez új lehetőség elé állítja a KKV-kat, amik így teljesen más fejlődési pályára is állhatnak, ráadásul új befektetési lehetőséget jelentenek más vállalkozások, de magánszemélyek számára is.
Készítette: Buzás Gábor (JVSZ PR felelős)
