Beszámoló a Joint Venture Szövetség (JVSZ) 2016. szeptember 29-i "Vállalati tervezés 2017" című konferenciájáról
Tálos Péter, a JVSZ elnöke, a PCE Paragon Solutions Kft. (Foxconn) ügyvezetője nyitóbeszédében a következőket mondta „Nagyon izgalmas év a 2016-os, az elmúlt egy évben nagyon sok dolog történt: a britek az EU-ból való kilépésről döntöttek, Amerikában egyedülálló elnökválasztási kampány folyik, az Európai Unió egzisztenciális kérdésekkel küzd, Magyarországon pedig felrobbant a munkaerőpiac .” 2017-re vonatkozóan pedig a következőket tanácsolta a hallgatóságnak: „A következő évben fektessenek még nagyobb hangsúlyt a retention-re, a meglévő munkatársak megtartására, ugyanakkor keressék a módját, hogy a munkaerőt hatékonyabban tudják kihasználni, mert így nagyobb eséllyel tudják az esetleges növekedéshez szükséges erőforrásokat előteremteni. Ennek magától értetődő eszköze a működés minden területét átfogó folyamatos innováció.”
Dr. Farkas Ádám, a londoni Európai Bankhatóság (EBA) főigazgatója előadásában a bázeli szabályokként ismert, bankokra vonatkozó tőkekövetelmények jelen állásáról, valamint azok középtávú hatásáról beszélt. A szakember elmondása szerint jelenleg is éles vita folyik arról, hogy a bankokkal szembeni hitelelvárásoknak mi lesz a következménye. A bankhatóság főigazgatója szerint két okból van szükség a jelenlegi rendszer felülvizsgálatára: egyrészről óriási különbségek vannak a bankok által készített kockázati számításokban, másrészről a standardizált modell-t pedig nem szívesen alkalmazzák a bankok, mert az abban használt kockázati súlyok rendszere nem kellően részletes. Ezekből az okokból adódóan két kérdésre keresik a megoldást: Hogyan lehet a belső modelleket olyan módon szabályozni, hogy ne legyen ilyen eltérés közöttük, valamint, hogy hogyan lehet a standardizált modellt használhatóvá tenni? Dr. Farkas Ádám szerint a szigorításoknak köszönhetően, hosszú távon csökken a lehetőség a belső modell használatára.
Dr. Polacsek Csaba, a PwC Magyarország pénzügyi és tranzakciós csoportjának igazgatója szerint az egyik legnagyobb hazai probléma a csökkenő munkaerő , előadásában rámutatott arra, hogy a természetes fogyás mellett, jelentős tényező a kivándorlás is. A magyar termékenységi ráta 1,35, ami Európa alsó negyedében szerepel, messze a reprodukciós érték alatt van, emellett az is látszik, hogya legtermékenyebb korcsoportba tartozó népesség hagyja el az országot, a külföldre távozó magyarok 60 százaléka 20-39 év között van. Az átlagkeresetekre vonatkozóan Magyarország jövedelmi viszonyai lényegesen elmaradnak az Európai Uniós szinttől, annak ellenére, hogy 2015-ben 4,3 százalék volt az átlagos béremelkedés. A szakértő rámutatott arra is, hogyegyre csökken a Magyarországon történő érdemi döntéshozatal szerepe, a központokat vagy más régiós városokba, vagy az anyagcéghez viszik a külföldi befektetők. Előadása végén pedig kitért arra, hogy a hazánkban folyamatosan változó szabályozási rendszer és a bonyolult adórendszer sem kimondottan vonzó a külföldi befektetők számára, véleménye szerint az oktatás lenne Magyarország legfontosabb esélye, hogy versenyképes maradjon, azonban ahhoz nem elég a GDP csak 4 százalékát az oktatásba fektetni.
„2016 első félévében az 1,8 százalékos európai átlag alatt bővült a magyar GDP” – mondta el Freid Mónika, a KSH Tájékoztatási főosztály főosztályvezetője. A szakember előadásából kiderült, hogy a külföldi működőtőke-állomány folyamatos növekedést mutat az elmúlt években, a Magyarországon befektetett külföldi tőke legnagyobb része Németországból érkezik az országba, emellett a Németországból irányított hazánkban lévő külföldi leányvállalatok teljesítménye is jelentős. A beruházásokat illetően egy látványos visszaesés látható az EU-s pályázatok hiánya miatt. 2016 első félévében a feldolgozóipar, az ingatlanügyletek és a szállítás, raktározás szerepel a legnagyobb beruházó nemzetgazdasági ág listájának élén. Az ipari termelés 2013 óta folyamatosan bővül, erős eltolódás látszik az értékesítésben, az export irányába. A munkaerő-piaci folyamatoknál a 15-64 korosztályt vizsgálva, a foglalkoztatottsági ráta növekedése és a munkanélküliségi ráta csökkenése látható. A legtöbb üres álláshely az információs és kommunikációs, az egészségügyi szolgáltatások, valamint az adminisztratív nemzetgazdasági ágakban látható.
Madár István, a Portfolio.hu vezető elemzője előadásában – Polacsek Csabához hasonlóan – a magyar munkaerő-piaci helyzetet elemezte, arra próbált választ adni, hogy mi az oka a hazai munkaerőhiánynak, és azt hogyan lehetne kezelni. A munkaerőpiac-piac jelenlegi helyzetével kapcsolatban megegyezett az álláspontja a korábbi előadók által bemutatott tendenciával, miszerint a foglalkoztatás folyamatosan növekszik, ezzel szemben a munkanélküliségi ráta pedig folyamatosan csökken. Abban is egyetértett, hogy a munkaerőhiány már a termelést korlátozó tényezővé vált a feldolgozóiparban. Véleménye szerint azonban nem az okozza a problémát, hogy elfogyott volna a munkaerő: „A munkaerő tartalék elég magas, azonban az vagy rendelkezésre áll, de nem keres munkát vagy nem áll rendelkezésre, de munkát keres.” A szakember szerint a válság óta úgy emelkedett a foglalkoztatás, hogy az az „elméleti” munkaerő-tartalékot sokkal kisebb mértékben apasztotta. A jelenleg fennálló munkaerőhiánynak 4 fő oka van: a szabad munkaerő elhelyezkedése az országban más, mint a válság előtt, mostanra óriási egyenlőtlenségek; a rendelkezésre álló, a foglalkoztatásba még potenciálisan bevonható munkaerő minősége változott a válság óta; a munkaerő egy része külföldre távozott; a közmunka programnak nincs túl nagy a sikere a munkaerőpiacra való visszaterelésben. Ezt a komplex problémát csak komplex gazdaságpolitikai megoldásokkal lehet kezelni, amelyek a következők: mobilitás növelése; képzési programok; közmunka programok újragondolása; adócsökkentés a külföldi munkavállalás visszaszorítására és államapparátusi munkaerő-tartalék kihasználása, külföldi munkavállalók bevonása.
